Az elmúlt három hét során több részletben tizenegy új terápiás kutya- felvezető párosunk teljesítette a temperamentum vizsgát. 

A terápiás kutyás program vezetőjeként mindenkire nagyon büszke vagyok. Gratulálok minden kollégának:

Bartos Viktória és Kürtös (cifra mudi kan)

Fuchs Alíz és Jacob (sárga labrador ivartalanított kan)

Füzér Gabriella és Mazsola (fekete- fehér border collie szuka)

György Nikolett és kutyái: Inu (fekete labrador kan)

                                       Memphis (fekete labrador kan)

                                       Vitéz (rövid szőrű magyar vizsla kan)

Nyíriné Kovács Mária és Berci (fekete labrador kan)

Sándor Erika és Lulu (ezüst színű keverék szuka)

Varga Ágnes és Miri (fekete keverék ivartalanított szuka)

A lista velünk teljes, hiszen büszke vagyok a két okos kutyámra:

Demján Vera és kutyáim: Jabbah (fekete labrador ivartalnított kan)

                                     Jasper (fekete- fehér angol szetter kan)

Külön köszönjük a közös munkát Ármós Ibolyának, Ármós Jánosnak és Lévainé Kápolnási Ibolyának, a SANSZ Alapítvány munkatársainak.

Biztos mindenkivel fordult már elő, hogy egy nem várt pillanatban és helyen talált valami értékeset. Én két napja pont így voltam Ebu-val, a fekete labradorral.

Szlovákiából hazafelé beszélgettük Verával, hogy jó lenn már találni vakvezető tanoncokat, ami sajnos nem egyszerű. Felajánlottam, hogy szétnézek, hátha... Szerdán be kellett mennem az ózdi menhelyre/sintértelepre munkaügyben és gondoltam az esélytelenség nyugalmával rákérdezek, hogy van-e labradorjuk. Hogy őszinte legyek én jobban meglepődtem a válaszon, mint a telep munkatársa a kérdésen: VAN! Mentem, megnéztem, és tényleg! A rácsok között, labdával a szájában ott ugrabugrált egy szép fekete labrador kan. Az ott dolgozók elmondása szerint azért került be, mert felásta a kertet - no comment - 11 hónapos és nagyon cuki. Verával egyeztettem, a kutya kell. Csütörtökön bepakoltam az autóba, amit meglepően jól viselt, elmentünk Miskolcra, és Verának lett egy új kutyája :)

Remélem vakvezető lesz belőle, és azt is, hogy az előző tulajdonosa többet még csak véletlenül sem vesz magához kutyát.

Oh, és azt még nem is írtam, hogy "honnan a név". Vera Bob-nak akarta nevezni, ami nekünk nem nagyon tetszett, ezért próbáltunk mást ajánlani. Az Ebué eredetileg egy néger focista neve, ennek egyszerűsített változata az Ebu. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egyik haverunknak is pont ez a beceneve, de legyen ez csak véletlen egyezés :D

Gabi

Mivel sanyarú sorsú munkásember lévén (ezen a ponton kell sajnálni) hétfőn dolgoznom kell, ezért a szombat volt utolsó szigeten töltött napom. A C csapattal (Robi,Laci,Enikő, én + Arti-Mazsi) neki is vágtunk nagy lelkesedéssel. Az idő elég borongós volt, és a pénteki koncertek is jól sikerülhettek, mert délig nem nagyon mocorgott senki. A két kutya felváltva vezetett, bár Artabán jobban bírta, mert Mazsi meglehetősen sántított a bal hátsó lábára.

Délután aztán kisütött a nap, jöttek az emberek, néha mi is kimentünk a "főútra" olyankor sokan odajöttek és kutyát simogattak.

Sokat tanultam ebből a pár napból, szerintem a következőt szigetre ki is javítjuk azokat a hibákat és pótoljuk ama hiányosságokat amikkel most szembesültünk.

Remélem aki találkozott velünk, annak pozitív élményei maradnak rólunk. Még annak a BKV ellenőrnek is, aki a metrón hangosan követelte Mazsola szájkosarát, miközben a metrószerelvényben vérben tocsogó hullák között diadalmasan vicsorgó kutya képét festette le az utazóközönségnek.

Nagyon jó volt mindenkivel együtt dolgozni, jó fejek voltak a szigetlakók, de a legnagyobb hős akkor is Mazsola kutyám, akinek ezt a számot küldeném sok szeretettel :D

https://www.youtube.com/watch?v=BXpdmKELE1k

Zárom soraimat, remélem jövőre is itt lehetek!

A vasárnapi napról pedig várom Enikő beszámolóját :)

Kevés alvás után elérkeztünk egy újabb csodás naphoz. Jött a B csapat (lesz C és D is) ami Zsuzsi, Ádám, Enikő, én illetve Rumi-Artabán-Mazsi személyében materializálódott. Enikő a reggeli vonattal jött, hívott, hogy meg akarják büntetni, mert a kutya nem utazhat ingyen. Ez persze nem igaz, de hát úgy szép az élet ha zajlik. Miután Enikő megkérte a MÁV lelkes munkatársát, hogy a büntetés mellé a nevét is mellékelje reklamáció céljából eltekintett a büntetéstől.

Már kicsit többen voltak mint az előző napon, de eléggé eldugott helyen volt az ability park, ezért néhány ember "kintről" is hívtunk be, hogy látogasson meg minket.

Mazsi és Artabán vezetett, produkálta magát, Zsuzsival sokan beszélgettek, Rumi meg egyenesen sztár volt, hiszen sokan elolvasták a róla kitett ismertetőt. A szomszédba is segítőkutyások költöztek, voltuk náluk is.

Sok volt a külföldi, viszont elég sokat tudtak a kutyázásról, odajött egy Holland lány is akinek az apukája vakvezető kutyával közlekedik, ezért ő különösen boldog volt, hogy találkozott velünk. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk a szigetlakók részéről. Bár az egyikük megjegyezte, hogy Mazsola nem igazi segítőkutya, mert ő kért tőle egy sört, de nem hozott.

Megfigyelésünk szerint egyre hamarabb indult a buli a szomszéd sátorban, ezért délután 3kor már ment a tuc-tuc megy tek-tek-tek ami némiképp megbonyolította a kutyákkal való kommunikációt. Igazából ezután már senkivel sem tudtuk értelmesen beszélni, ezen a ponton egy kicsit jobban járt a két sátorral odébb lévő jelnyelvet használó csapat.

Este hétre már kicsit ki voltam fáradva, ez dokumentálva is van: ÍME

Zsuzsiék elindultak hazafelé, mi pedig zártunk, pakoltunk, Enikőnek sátrat állítottunk, biztonsági őrökkel haverkodtunk. Enikő elment az egyik barátnőjéhez, én pedig a nyóckerbe.

Gyorsan eltelt a nap és jó volt Zsuzsiékat megismerni, ezzel zárom is soraimat.

Gabi

Ma reggel, a megbeszéltek szerint összeállt az A csapat (Móni, Domonkos, Robi, én + két eb) az egyes villamos megállójában. Elzarándokoltunk a sziget bejáratához, bementünk és természetesen eltévedtünk. Kezdetnek nem rossz...

A helyünk viszont nagyon jó volt. Kis park, sok árnyék, kedves szomszédok. Az amerikai álom :) Kipakoltunk és vártuk a felénk tévedőket. Jöttek is, a kutyák dolgoztak, mi magyaráztunk, minden ment mint a karikacsapás. Az emberek alapvetően érdeklődőek voltak, sokat kérdeztek és kutyáztak.

Ámbátor kutyák - az enyém éppen alszik, az biztos hogy eléggé lefáradtak. Sok idegen ember, zaj, nyüzsgés, még csoda hogy ilyen jól bírták. Jó volt a csapat is, öröm volt együtt dolgozni. Nekem viszont hiányzik már az alvás. Ennek örömére rövidre is zárom a dolgot, megyek, alszok - fekszek - pihenek.

Gabi

Az elmúlt 48 órában sokszor merült fel bennem a mesefilm rajongók által jól ismert kérdés: Ott vagy vagyunk már?

Kevesebb mint két nap alatt 5 különböző távolsági buszon, 2 vonaton, 4 villamoson, 4 helyi járatos buszon és egy repülőn sikerült ülnöm. Ja, még volt egy kis metrózás is.

Ezek egy részét kutyával, egy háti és két kézi csomaggal tettem meg, amitől egyszerre éreztem magam hajléktalannak és 'ólcsó' zokni kereskedőnek. De a viccet félretéve, kicsit tartottam a kutyás utazástól, mert környezettudatosan (és autó hiányában) tömegközlekedéssel kellett feljutom fővárosunkba. Most megpróbálom röviden leírni a tapasztalataimat.

1. Borsod Volán: a helyzet teljesen sofőrfüggő. Kell fizetni a terápiás kutyáért is, de általában kedvesek, normálisak. Az utasok elég vegyesek, van aki megsimogatja a kutyát, de például egy csekély nyolc tagú család sikítva ment el az alvó kutya mellett, miszerint megharap.

2. MÁV: Nem kell a terápiás kutyának jegy, ha igazolni tudod, hogy az. Viszont még mindig csalódok bennük. Pl: megveszem a jegyet, és kérek róla számlát, de amiért nem teljes árú a jegy, nincs számla sem. Ezt persze csak utólag közlik. Kicsit kötekednek,de hát ez van.

3. MVK: Újabban nagyon kutyabarát. Nem kell jegy a terápiás kutyának.

4. BKV: A terápiás kutya ingyen utazik.

A kutya szemszögéből pedig azt tudom mondani, hogy Mazsi határozottan szereti a légkondit, a tiszta padlót és a csendet, viszont ebből volt a legkevesebb. Ezek ellenére hősként viselte a megpróbáltatásokat, és holnap délelőtt hivatalosan is elkezdjük a SZIGETelést.

Gabi

Az első turnus végére értünk a segítőkutyás lovas táborban. A gyerekek szorgalmasak voltak, a kutyáink ügyesek, és péntek délutánra hulla fáradtak.

Kamuról kiderült, hogy profin labdázik, - bár ha messze esik le tőle a labda, megpróbálja beterelni-, valamint a személy- jelzése is alakul. Még a végén meghazudtolja mudi mivoltát, és meglehetősen univerzális kutya lesz belőle.

Kürtös sokat oldódott, szívesen játszik a gyerekekkel, bár pacsit adni továbbra sem nagyon szeret. A kedvence az agility pálya volt.

Jabbah óriásbébi mindent szívesen csinál, de még mindig testkép-zavara van. Nem tudom, rá fog-e jönni valaha, hogy nem egy öleb.

Jasper a tyúkokkal való zsákmányállat-vadász viszonyát próbálja rendezni, több-kevesebb sikerrel. De legjobban a behívás- tanítással lehet lemozgatni. Édes.

Mogyoró az akadálypályán bizonyult a leglelkesebbnek, tehetséges darab. És önfejű, ezzel nem hazudtolva meg fajtáját.

Vera

Hét éve az életem része volt. Most kitépett a sors egy nagy darabot a szívemből, és a fájdalom nem csillapodik. Az egyik legfantasztikusabb lény volt, akivel valaha találkoztam. Az elismeréséért meg kellett harcolni, bizonyítanom kellett, hogy méltó vagyok arra, hogy dolgozzon velem.

Fogalom és legenda volt, a nevét sokfelé ismerték. Tizennégy év rengeteg szakmai sikert hozott számára, több kutyás szakma is sajátjának és egyik legjobbjának mondhatja.

Bennem mindezek mellett az a kép él, amikor felcsillanó szemmel, farokcsóválva ügetett felém, és hozzám bújt. Szerettem, ha velem volt. Engedte, hogy a földön fekve hozzábújjak, méltósággal fogadta a simogatást, és szólt, ha még kért belőle.

Az űr kitölthetetlen.

Vera

Nagyon fontos, hogy az otthonunkban élő állatkák száma változatlan maradjon!

Többek között ezért is fontos, hogy két héttel ezelőtt beköltözött hozzánk Peti, Panna és Lujzi, a három vadászgörény. Nagyon szűk volt a helyük, ezért megkértem Dobai Peti barátomat, hogy építsen nekik egy ketrecet.

A projekt kiválóan sikerült, a képeken látható az eredmény. A görik annyira élvezték az új helyet, hogy nem győztek háton feküdni és játszani benne.

Vera

Megkezdődött Maximus átadó tanfolyama. Gazdája Józsi, aki személyiségében hihetetlenül hasonlít az óriásbébi Maxra.

A tanfolyam során ma gyakorolni mentek az Avasi Kilátóhoz. Egy szociális érzelmű kismókus kinézte őket magának, és úgy gondolta, hogy Józsival tart. Esetleg hazaviszi magával.

Végül elváltak útjaik, de egy fénykép megmaradt:

Elfogynak lassan a tanulós kutyáim. Kirepülnek sorra, és megkezdik munkás életüket.

Jacob nagyon jól van, Ő már egy hete új anyájával lakik.

Maximus a jövő héten hétfőn találkozik először leendő gazdájával, amit már nagyon várunk!

Jasper három hét múlva költözik kisgazdájához, Mátéhoz.

Foltika is elhagy minket hamarosan, nagyon szerető családja lesz!

Kende is költözik nemsokára... (Ő fog a legjobban hiányozni)

Ottmaradunk árván, Kamu, Jabbah, Esély és Kürtös társaságában. Teljesen üres lesz a ház.

De nagy boldogság a számomra, hogy a kutyáim igazi segítőkként dolgozhatnak, és nagyon szeretve lesznek.

Vera

Kicsit lemaradtam a beszámolókkal...

Június 14.- én voltunk Kamuval és Jabbah-val a Mentor Kapcsolda- napon foglalkozást tartani. Ép és fogyatékossággal élő gyerekek számára szerveztek egy olyan napot, ahol a nebulók közelebb kerülhettek egymáshoz. Ebben segítettünk mi is egy kicsit.

Vera

Íme a képek:

Nem egészen egy órája Jake elindult új otthona felé. Nagyon tetszettek egymásnak Alízzal :-)

Innen is jó munkát, kitartást kívánok nekik!

Jacob mentálisan sérült gyermekekkel fog együtt dolgozni terápiás kutyaként egy iskolában.

Büszkék vagyunk rá!

Vera

Megjött a nyár és ezzel együtt a kánikula. Ennek személy szerint örülök, mert nincs is jobb mint munkából hazafelé a borsod volán 40.3-as (40km\óránál lehúzva 3 ablak) légkondija mellett izzadni a tömött buszon. Mazsolának ehhez képest arany élete van, mert ilyenkor gyakrabban viszem úszni. Egy faág kedvéért átúszik akár egy kisebb tavat is, a vizes bunda pedig rendkívül jól áll neki. Csak azt tudnám, hogy ennek a csodás képességének hogyan lehetne hasznát venni a terápiás munka során :D

Már éppen indultunk volna ma reggel, amikor özönvíz szerű eső zúdult a nyakunkba. Jabbah-nak mondtam, hogy jöjjön be az esőről, de Ő rohant az autóhoz.

Nem tudtam meggyőzni, pláne, amikor két lábbal felállt a lökhárítóra, jelezve, hogy lassan nyitom az autót. 

Végül beszállt a boxba, megnyugodva, hogy túlélte: víz érte a testét.

Meg kell állapítani: vízivadász nem lesz belőle...

Vera

Elhavazódás, pörgés és rengeteg munka. Móka és kacagás. Ezen szavakkal lehetne jellemezni az elmúlt hetünket, úgyhogy most beszámolok.

Kedden az Éltesben voltunk a halmozottan sérült gyermekcsoportunkban. A foglalkozás a szokásos jó hangulatban telt. Sajnos nemsokára itt a tanítási év vége, ezért már csak 12.- én megyünk hozzájuk. A folytatás szeptemberben következik. 

Ezt követően eltűntem két napra pihenni, majd csütörtökön ezt a csoportot elvittük Nellihez lovazni. 

Fantasztikus volt! A gyerekek nagyon élvezték, mindannyiukat sikerült feltenni a lóra, és hihetetlenül ügyesek voltak. Volt olyan kislány, akit még nem halottunk és láttunk kacagni, de a lóháton igen!

A legnagyobb élmény Balázs volt. Ő nem tud járni, kúszva közlekedik mindenhova (természetesen leszámítva a kerekesszéket). Képes volt a felszállás-segítőre felkúszni, majd onnan felhúzta magát a ló hátára. Csak egészen kicsit kellett neki segíteni. Egyenesen ült a nyeregben, olyan izmait használva, amiről nem is tudtuk, hogy még működnek!

A hétvégére is akadt munka: Miskolc-Komlóstetőn voltunk családi napon. Enikő és Artabán, a lányom, Zsebi, valamint Kamu, Jabbah és Jasper alkották a csapatot velem kiegészülve. Nagyon meleg volt, de kitartottunk, és minden kétlábút szerettünk.

Vera

Régen írtam már az oldalra, úgyhogy -miután sikeresen túléltem a hétfőt és az angyal pályázat beadását- gondoltam vázolom, hogy hogy állnak a dolgok itt vidéken.

Először is, ma arra ébredtem, hogy már nem alszom. De tényleg!

Egyébként, nem tudom írtam e már, hogy három új jövevénnyel gazdagodott a család. Bolhás macskánk (édesapám kreatív névadásának áldozata) lett anyuka, és így két fekete és egy kis tigris csíkos cicus született május 19-én. Idáig nem nagyon piszkáltuk a kis családot, de most már a macsekok is igénylik a figyelmet és a kaját. Alapvetően kutyás lány vagyok, de ezek csöppségek nagyon édesek. Képek hamarosan...

A holnapi délutánon megyünk Mazsival időseket látogatni. Jól fog esni egy kicsit az otthonban lenni, bár az esetek döntő többségében nem velem, hanem a kutyával beszélgetnek. Mert van Mazsi, meg a Mazsi gazdája. Hát ennyit az ismeretségemről. Kicsit feleslegesnek is érzem a kutya hámjára ráírni a nevét, inkább az én pólómra kellene GABI felirat. Hmm... Lehet, hogy gyártok is egyet.

Na de nem koptatom tovább a billentyűzetet, megyek Dr. Csontot nézni, de csak és kizárólag BÚÚÚSZ ügynök miatt. Holnap pedig fényképes beszámolóval jelentkezem.

És majdnem elfelejtettem, KÖSZÖNÖM A SZAVAZATOKAT!

Gabi

 Múlt hétvégén, Kende  kölyökkutyám először fürdött a Hernádban és annyira sajnos nem tetszett neki, de hátha majd másodszorra fog. Ez nekem azért fura, mert a szetterem ha vizet lát már robban is befelé, és úgy kell kiimátkozni a vízből.

Most hétvégén pedig, megvolt az első túrája. Mi mentünk 9 km-t szerintem a két kutya simán ment vagy 15 km-t de lehet többet is. Kende nagyon jól bírta és büszke vagyok rá, mert mindíg visszajött és Artival együtt bandáztak.

Nagyon örülök, hogy a két kutyám ilyen jól kijön egymással, mert nagyon féltem attól, hogy Arti közömbös lesz a kicsi iránt, de pozitívan csalódtam Artiban. Imádnak együtt futni és Kende le sem szakad Artiról, állandóan együtt lógnak.

Enikő

 Elindult a Vodafone Főállású Angyal pályázat. 

Füzér Gabi a mi angyalunk, aki nagyon sokat tudna tenni a segítőkutyák képzéséért és az emberekért, akikkel ezek a kutyák dolgozhatnak. 

A Facebookon megtalálható a programunk itt: http://apps.facebook.com/foallasuangyal/?showproject=302&ref=nf

Kérjük, minél többen szavazzatok ránk, hogy minél hatékonyabban tudjunk dolgozni!

Vera

 Ilyet én még nem láttam. Az egyik tanulós kutyám a múltkor - jó egy hónapja- egyszerűen eltűnt az udvarról. Akkor azt hittem, hogy a lábam mellett lógott ki a kapun, amíg pakoltam. 

Megkerült, rettenetesen örült, hogy itthon van. Hurrá! Kicsit bizonytalan voltam, hogyan lesz ebből megbízható vakvezető? 

Ma estére megoldotta a problémámat. Itthon hagytam az udvaron Maximussal, erre szublimált. Komolyan! 

Magas, zárt kerítésünk van, arra nem mehetett. Nincs más megoldás, a háztetőn távozhatott. Az én kis házam kicsi, meghitt, nem egy palota, de én nagyon szeretem. Viszont nem túl magas, és a melléképület sem az. Meg a pince teteje sem. 

Meg kell állapítanom, hogy egyes labradorok képesek falat, illetve tetőt mászni. C'est la vie.

Vera

Vasárnap csatlakozott csapatunkhoz egy gyönyörű angol szetter fiú, akit a család Artúrnak- azaz Artinak- hívott. Roppant kedves, bújós kutya, nagyon tetszik mindannyiunknak. 

Egy bökkenő volt csak: már van egy Artink. Az új név kiválasztása kihívás elé állított minket, de mi rendületlenek- és kreatívak vagyunk. Mivel van már egy Jacob (a vérfarkas), ezért adott volt, hogy a témában keresgélünk lehetséges név után.

Mivel vérfarkasokban egy kicsit képzetlenek vagyunk, ezért maradtak a vámpírnevek. Gabival sorra vettük a szereplőket, és rövid vita után megállapodtunk a Jasperben. 

Jasper másfél éves, kicsit még szertelen, de nagyon jól alkalmazkodó kutya. Ha minden ideálisan alakul, Ő lesz Máté személyi segítő kutyája.

Jelenleg még csak egy képet tudok megosztani róla, de igyekszem a hiányosságaimat pótolni minél hamarabb.

Vera

Múlt hét pénteken abban a megtiszteltetésben volt részünk Mazsival, hogy meghívtak egy óvoda gyereknapjára. Sok sok aranyos és bűbájos gyerkőccel találkoztunk, nagyobb részük szerencsére kutyabarát volt. Mazsola az apróságoknak is ugyan úgy megcsinálta a trükköket, mint a felnőtteknek. Ennek egyik oka valószínűleg a gyerekek kezében lévő süti volt....

Az egyik anyuka mesélte, hogy miután elmentünk a kisfia megkérdezte, hogy hol van a néni a kutyával? Aztán, az egyébként is 'miért' korszakában lévő kis srác azt próbálta kideríteni, hogy a néni tud-e ugatni, vagy a kutya tud-e emberül, mert Mazsi mindig azt csinálta, amit mondtam neki. Az anyukája megpróbálta elmagyarázni, hogy a kutyus okos és érti például a kézjeleket. Ezt a tényt ő is elfogadta, ezért másnap felemelt újjal magyarázta a család mudijának, hogy menjen a helyére. Hát nem ment :)

Mikor hallottam a történetet elgondolkodtam rajta, hogy hogy is értjük meg mi egymást. Mikortól tudom megkülönböztetni Mazsi ugatását attól függően, hogy miért is ugat? Honnan tudja ő hogy melyik fütty szól neki, és melyik a másik kutyának? Miből tudja, hogy most csak csöndben kell feküdnie? Mióta ismeri fel az emberek érzelmeit? Be kell látnom, hogy az együtt töltött év alatt kicsit én is megtanultam ugatni, és ő is emberül. E nélkül a harmónia nélkül nem tudnánk együtt dolgozni. Talán ettől a kutya-ember kapcsolattól különlegesek a terápiás kutyák :)

Gabi

 Régóta készülök, hogy írjak a halmozottan sérült gyermekekből álló csoportunkról. 

Az első és legfontosabb tudnivaló: annyira szeretetre méltóak, édesek, hogy az elképesztő! Akkor is, amikor rossz napjuk van, és hisztisebbek, nehezen kezelhetőek. 

A kutyáim is szeretik ezeket a gyerekeket. Jabbah már a sarkon befordulva rohan, hogy minél hamarabb velük lehessen. Kamu alig várja, hogy valaki játsszon vele. Ha nem figyelnek rá, produkálni kezdi magát. 

Jabbah fekszik elégedetten, és élvezi a felé áradó szeretetet. 

Apró sikereknek örülünk. Annak, hogyha az örök görcsben álló izmokat le tudjuk lazítani, és a kisfiú néhány percre felfüggeszti a sírást. Ha kicsalunk egy mosolyt, ha valamelyikük saját kezéből ad enni a kutyának. 

Sok apró csodánk van. Számomra az egyik az volt, amikor először szólt utánunk az egyik kislány, amikor indultunk. A másik, amikor a nagyon bizalmatlan és tartózkodó kislány megfogta a kezem, hogy maradjak mellette. Engedte, hogy tartsam, és csak nézett a szemembe.

Kamunak az első öt percben leesett, hogy ezek a gyerekek nem átlagosak. Mindent bevet, hogy foglalkozzanak vele. Szerintem Jabbahnak három hónap után sem tűnt fel semmi :-)

Vera

Néhány kép:

 Mellékelek néhány képet a Máténak kinézett gordon szetterről. Hétvégén megnézzük és ha jó el is hozzuk.