Biztos mindenkivel fordult már elő, hogy egy nem várt pillanatban és helyen talált valami értékeset. Én két napja pont így voltam Ebu-val, a fekete labradorral.

Szlovákiából hazafelé beszélgettük Verával, hogy jó lenn már találni vakvezető tanoncokat, ami sajnos nem egyszerű. Felajánlottam, hogy szétnézek, hátha... Szerdán be kellett mennem az ózdi menhelyre/sintértelepre munkaügyben és gondoltam az esélytelenség nyugalmával rákérdezek, hogy van-e labradorjuk. Hogy őszinte legyek én jobban meglepődtem a válaszon, mint a telep munkatársa a kérdésen: VAN! Mentem, megnéztem, és tényleg! A rácsok között, labdával a szájában ott ugrabugrált egy szép fekete labrador kan. Az ott dolgozók elmondása szerint azért került be, mert felásta a kertet - no comment - 11 hónapos és nagyon cuki. Verával egyeztettem, a kutya kell. Csütörtökön bepakoltam az autóba, amit meglepően jól viselt, elmentünk Miskolcra, és Verának lett egy új kutyája :)

Remélem vakvezető lesz belőle, és azt is, hogy az előző tulajdonosa többet még csak véletlenül sem vesz magához kutyát.

Oh, és azt még nem is írtam, hogy "honnan a név". Vera Bob-nak akarta nevezni, ami nekünk nem nagyon tetszett, ezért próbáltunk mást ajánlani. Az Ebué eredetileg egy néger focista neve, ennek egyszerűsített változata az Ebu. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az egyik haverunknak is pont ez a beceneve, de legyen ez csak véletlen egyezés :D

Gabi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.