Ilyet én még nem láttam. Az egyik tanulós kutyám a múltkor - jó egy hónapja- egyszerűen eltűnt az udvarról. Akkor azt hittem, hogy a lábam mellett lógott ki a kapun, amíg pakoltam. 

Megkerült, rettenetesen örült, hogy itthon van. Hurrá! Kicsit bizonytalan voltam, hogyan lesz ebből megbízható vakvezető? 

Ma estére megoldotta a problémámat. Itthon hagytam az udvaron Maximussal, erre szublimált. Komolyan! 

Magas, zárt kerítésünk van, arra nem mehetett. Nincs más megoldás, a háztetőn távozhatott. Az én kis házam kicsi, meghitt, nem egy palota, de én nagyon szeretem. Viszont nem túl magas, és a melléképület sem az. Meg a pince teteje sem. 

Meg kell állapítanom, hogy egyes labradorok képesek falat, illetve tetőt mászni. C'est la vie.

Vera

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.