Úgy érzem én vagyok a késői reagálású egység, de majd belejövök - egyszer. A vasárnapi Kecskeméti kiruccanásunkat szeretném leírni más szemszögből (ami nem abból adódik, hogy a hátsó ülésen ültem).

A hátsó ülést viszont megoszthattam egy borderrel és egy cifra mudival :)

A csapatban én vagyok a kezdő kutyás a kezdő kutyával, úgyhogy tartottam az új helyzetektől és már maga az odaút felért egy kisebb csapatépítő tréninggel.

Itt még azt hittük, hogy van navigációnk.

GPS illetve lapozós GPS (térkép) hiányában hatalmas összmunkával jutottunk el a címre. Megtaláltuk a háztömböt és benne Mátét, aki olyan mint egy kis angyal a szőke göndör fürtjeivel. Artabán rögtön belopta magát a család szívébe, és persze Jabbah is, mert ki tudna ellenállni egy hatalmas plüssmacinak :) Remélem minél előbb megtaláljuk nekik a legjobb kutyát.

Búcsúztunk a családtól és miután elindultunk az autókhoz a házak között kijött a kutyákból az "állat" :) Mazsi és Kende/Baka (a név még nem eldöntött) a mudigyerek őrült játékba kezdtek, aminek az lett a végeredménye hogy mind a két kutya kelőképpen koszos lett.

Aztán ismét autó, irány Miskolc - a 'szerintem erre kell lekanyarodni' útvonalon - aztán még pár óra buszozás és a hazaérkezés mámorító pillanata.

Kellenek ezek a pillanatok, hogy legyen miből erőt meríteni a szürke hétköznapokon!

Gabi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.