Hét éve az életem része volt. Most kitépett a sors egy nagy darabot a szívemből, és a fájdalom nem csillapodik. Az egyik legfantasztikusabb lény volt, akivel valaha találkoztam. Az elismeréséért meg kellett harcolni, bizonyítanom kellett, hogy méltó vagyok arra, hogy dolgozzon velem.

Fogalom és legenda volt, a nevét sokfelé ismerték. Tizennégy év rengeteg szakmai sikert hozott számára, több kutyás szakma is sajátjának és egyik legjobbjának mondhatja.

Bennem mindezek mellett az a kép él, amikor felcsillanó szemmel, farokcsóválva ügetett felém, és hozzám bújt. Szerettem, ha velem volt. Engedte, hogy a földön fekve hozzábújjak, méltósággal fogadta a simogatást, és szólt, ha még kért belőle.

Az űr kitölthetetlen.

Vera

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.