Néha egyszerű az életem, néha túlbonyolítom. Van egy főállásom, a kutyázás egyenlőre csak hobbiszinten van jelen a mindennapjaimban. Gondoltam leírom, hogy is néz ki, mikor a kettőt megpróbálom összeegyeztetni.

Reggel 6:50 - megy a busz, én kutyával az oldalamon próbálom elérni, ami sikerül, mert a Borsod Volán ♥ megbízhatóan késik.

7:30 - Beértek a munkába, lepakolom magam és a kutyám. Még jó, hogy a munkahelyem ilyen kutyabarát. Mazsi kedvenc helye az íróasztalom alatt van, két elosztó és néhány nyomtató és netkábel között.

A délelőtt folyamán ellátogattunk a Salusba, ahol már vártak minket. Nagyon szeretek odamenni és úgy veszem észre, hogy Mazsinak is jól esik egy kis simogatás. Az ide járó gondozottak közül mindenki más-más módon sérült, például van, aki egyáltalán nem hajlandó megszólalni.

Dolgunk végeztével visszamentünk az irodába, majd terepre, majd ismét az irodába, utána sárgabusz és haza. Ebben a rövid és néhány ponton érthetetlen mondatban benne van 6 óra és 5-6 kilométer, úgyhogy fáradtan és éhesen értünk haza. Ennek ellenére nagyon szeretem mikor a kutya velem van egész nap, még a munkahelyi hangulat is más. Mazsi állásfoglalását még nem hallottam a témában, de eléggé szeret a közelemben lenni, ezért úgy gondolom ez így neki is megfelel.

És ami a legfelháborítóbb mikor hazaértem ez a látvány fogadott :) Na Berci macska vajon miben fáradt el???

Gabi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.