Elhavazódás, pörgés és rengeteg munka. Móka és kacagás. Ezen szavakkal lehetne jellemezni az elmúlt hetünket, úgyhogy most beszámolok.

Kedden az Éltesben voltunk a halmozottan sérült gyermekcsoportunkban. A foglalkozás a szokásos jó hangulatban telt. Sajnos nemsokára itt a tanítási év vége, ezért már csak 12.- én megyünk hozzájuk. A folytatás szeptemberben következik. 

Ezt követően eltűntem két napra pihenni, majd csütörtökön ezt a csoportot elvittük Nellihez lovazni. 

Fantasztikus volt! A gyerekek nagyon élvezték, mindannyiukat sikerült feltenni a lóra, és hihetetlenül ügyesek voltak. Volt olyan kislány, akit még nem halottunk és láttunk kacagni, de a lóháton igen!

A legnagyobb élmény Balázs volt. Ő nem tud járni, kúszva közlekedik mindenhova (természetesen leszámítva a kerekesszéket). Képes volt a felszállás-segítőre felkúszni, majd onnan felhúzta magát a ló hátára. Csak egészen kicsit kellett neki segíteni. Egyenesen ült a nyeregben, olyan izmait használva, amiről nem is tudtuk, hogy még működnek!

A hétvégére is akadt munka: Miskolc-Komlóstetőn voltunk családi napon. Enikő és Artabán, a lányom, Zsebi, valamint Kamu, Jabbah és Jasper alkották a csapatot velem kiegészülve. Nagyon meleg volt, de kitartottunk, és minden kétlábút szerettünk.

Vera

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.