Az elmúlt 48 órában sokszor merült fel bennem a mesefilm rajongók által jól ismert kérdés: Ott vagy vagyunk már?

Kevesebb mint két nap alatt 5 különböző távolsági buszon, 2 vonaton, 4 villamoson, 4 helyi járatos buszon és egy repülőn sikerült ülnöm. Ja, még volt egy kis metrózás is.

Ezek egy részét kutyával, egy háti és két kézi csomaggal tettem meg, amitől egyszerre éreztem magam hajléktalannak és 'ólcsó' zokni kereskedőnek. De a viccet félretéve, kicsit tartottam a kutyás utazástól, mert környezettudatosan (és autó hiányában) tömegközlekedéssel kellett feljutom fővárosunkba. Most megpróbálom röviden leírni a tapasztalataimat.

1. Borsod Volán: a helyzet teljesen sofőrfüggő. Kell fizetni a terápiás kutyáért is, de általában kedvesek, normálisak. Az utasok elég vegyesek, van aki megsimogatja a kutyát, de például egy csekély nyolc tagú család sikítva ment el az alvó kutya mellett, miszerint megharap.

2. MÁV: Nem kell a terápiás kutyának jegy, ha igazolni tudod, hogy az. Viszont még mindig csalódok bennük. Pl: megveszem a jegyet, és kérek róla számlát, de amiért nem teljes árú a jegy, nincs számla sem. Ezt persze csak utólag közlik. Kicsit kötekednek,de hát ez van.

3. MVK: Újabban nagyon kutyabarát. Nem kell jegy a terápiás kutyának.

4. BKV: A terápiás kutya ingyen utazik.

A kutya szemszögéből pedig azt tudom mondani, hogy Mazsi határozottan szereti a légkondit, a tiszta padlót és a csendet, viszont ebből volt a legkevesebb. Ezek ellenére hősként viselte a megpróbáltatásokat, és holnap délelőtt hivatalosan is elkezdjük a SZIGETelést.

Gabi

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.