Amikor megláttam, még nem szerettem bele. Kellett hozzá kettő perc :-)

Én vérbeli mudisnak érzem magam, a retrieverek kicsit távol állnak tőlem. Sokat dolgozom velük, de az elmúlt hét- nyolc év során csak egy volt köztük, akit nagyon szerettem volna magamnak. Morty gazdáját sokáig győzködtem, hogy adja nekem. Nem jött össze.

Januárban Pestre autóztunk két labradorért, akiket egy család ajánlott fel. Egy képet láttam a kutyáról, látszott, hogy fajtatiszta, bevállaltam őt. Amikor megláttam az utcán, az első reakcióm az volt: hú de nagy! Aztán már szerelem is volt...

Rettenetesen jó idegrendszerű kutya, fogékony, tanulékony és kommunikatív. Tartás van benne, ami nekem annyira szokott hiányozni a labradorokból. Hiszen ízig-vérig mudisként elvárom egy kutyától, hogy legyen személyisége, és abban legyen egy kis keménység. 

Ez elmúlt hónapokban társammá vált (hárman vannak ilyenek), fantasztikusan viselte, hogy bedobtam a mély vízbe. Nem okozott csalódást, bár a parancsra ugatással keményen küzdünk. Terápiás kutya vizsgájára készülünk.

Eredetileg Brúnó volt a neve, de Zsolti kollégám kreatív ötlete alapján a Jabbah nevet kapta Han Solo lefagyasztója és Leila hercegnő fogva tartója után.

Vera

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.