Mivel sanyarú sorsú munkásember lévén (ezen a ponton kell sajnálni) hétfőn dolgoznom kell, ezért a szombat volt utolsó szigeten töltött napom. A C csapattal (Robi,Laci,Enikő, én + Arti-Mazsi) neki is vágtunk nagy lelkesedéssel. Az idő elég borongós volt, és a pénteki koncertek is jól sikerülhettek, mert délig nem nagyon mocorgott senki. A két kutya felváltva vezetett, bár Artabán jobban bírta, mert Mazsi meglehetősen sántított a bal hátsó lábára.

Délután aztán kisütött a nap, jöttek az emberek, néha mi is kimentünk a "főútra" olyankor sokan odajöttek és kutyát simogattak.

Sokat tanultam ebből a pár napból, szerintem a következőt szigetre ki is javítjuk azokat a hibákat és pótoljuk ama hiányosságokat amikkel most szembesültünk.

Remélem aki találkozott velünk, annak pozitív élményei maradnak rólunk. Még annak a BKV ellenőrnek is, aki a metrón hangosan követelte Mazsola szájkosarát, miközben a metrószerelvényben vérben tocsogó hullák között diadalmasan vicsorgó kutya képét festette le az utazóközönségnek.

Nagyon jó volt mindenkivel együtt dolgozni, jó fejek voltak a szigetlakók, de a legnagyobb hős akkor is Mazsola kutyám, akinek ezt a számot küldeném sok szeretettel :D

https://www.youtube.com/watch?v=BXpdmKELE1k

Zárom soraimat, remélem jövőre is itt lehetek!

A vasárnapi napról pedig várom Enikő beszámolóját :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.