Este kiültem az udvarra azzal a jól titkolt szándékkal, hogy búslakodom egy kicsit. A kicsi házam kicsi udvaráról az égnek csak egy kicsi szeglete látszik, de így megvan az illúzió, hogy az is az enyém :-) 

Egészen fél percig lehettem egyedül, mert a népes falkám minden tagja úgy gondolta, hogy eljött az idő arra, hogy megvigasztaljon, de legalábbis az ölembe üljön.

Ennyit a búslakodásról. Bár egy kicsit pityeregtem Jabbah nyakába bújva, de ezt is feladtam, amikor a kislányom ódát kezdett énekelni mellettem a csillagokról. 

Mostanra minden két- és négylábú kedvencem alszik, én még ülök csendben és dolgozom. 

Kellemes hosszú hétvégét mindenkinek!

Vera

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.